3 Határ túra

Harmadszor három ország túra!

Harmadszor szervezte meg a Halasi Bringabarát Klub a három országot érintő egy napos kerékpártúráját. Ez azt jelentette, hogy egy napon három országot érintő túrát tettek meg, vagyis Magyarország, Szerbia és Horvátország érintésével tették meg útjukat! Hogy lehetséges ez?

Augusztus 11-én, szombaton viharos időjárás ígérkezett, de csodálatos kiránduló idő lett belőle. Reggel 6.20-kor indult a csapat a halasi Közösségek Háza elől több személyautóval és egy KOLIKENES bringaszállító kisbusszal Mohácsra, ahonnan indult a bicajos része az útnak. 8 óra után nem sokkal a mohácsi főtéren leparkoltunk, lepakoltunk, összekészítettük táskáinkat, járgányainkat és irány a mohácsi komp. Az újmohácsi oldalra érve négy fő még csatlakozott hozzánk, így összesen 23-an vágtunk neki az útnak. Első megállónk Hercegszántó volt, ahol rövid pihenő közben a település nagy szülöttének, Albert Flóriánnak a fejszobra szobra mellett készült az első csoportfotó. De hamarosan a határátkelőnél találtuk magunkat, ahol 10-30-kor az „ugató kutya” sem volt a határ kifelé menő oldalán. Kedves határőrök útlevél kezelése után megindultunk Bezdánba, ahová hamarosan meg is érkeztünk. Ott Horváth János iskolaigazgató úr fogadott bennünket, majd egy dunai csatorna ág mellett beszélgetve mutatta be nekünk a környéket. Megköszönve tájékoztatását a Sebesfoki Csárdába indultunk ebédelni, ahol azok jártak jól, akik halászlevet kértek ebédre, mert „csuda” finom volt. A kb. 2 órás ebédszünet után – megtelve ebéddel – indultunk a Duna szerbiai partjához, ahonnan rövid nézelődés után mentünk át a folyót átívelő hídon. A Duna ezen a részen a két ország (Szerbia és Horvátország) határa is. A híd mind a két oldalán van útlevél kezelés: értelemszerűen egyik oldalán szerb, a másik oldalán horvát. Horvátországba érve elindultunk a battinai (kiskőszegi) emlékműhöz, amelyre számunkra meglehetősen erős emelkedő vitt föl, csak hárman bírtak kerékpározva fölmenni, a többiek tolták a bicajukat. Az emlékműtől csodaszép kilátás nyílt a környező Duna által szabdalt vidékre. A közelben lévő presszóban elfogyasztott kávé után elindultunk vissza, hazánk felé. Ez hordott némi veszélyt is magával, mert lejtőn mentünk lefelé, és meglehetősen felgyorsultak a cajgák. De mindenki sikeresen leért a sík terepre. Ezután már egyenes út vezetett az udvari határátkelőhöz. De mi ezt megszakítottuk Izsépen (egy kis faluban), ahol a meleg miatt kiszáradt torkunkat felfrissítettük. Az udvari határátkelőn szintén simán átkeltünk, és már is Magyarországon voltunk. Innen már egyenes út vezetett Mohácsra – ellenszélben – ahová este  6 órakor érkeztünk. Többségünk még egy fagyi partit végrehajtott a bringák fölrakása után a város élénk életet mutató főutcáján, majd irány haza. Este 9 órára értünk, már sötétben haza.

A program jól szolgálta az ismerkedést egymással és a különböző kultúrákkal. Köszönet a KOLIKEN kerékpáros cégnek, akik a kerékpárok szállításával segítették a program lebonyolítását.