3 ország túra

3 ország túra – beszámoló :

Magyarország, Szerbia, Horvátország

2017. augusztus 13.

A tavalyi sikeres túra után, idén is megszervezte klubunk a 3 ország túrát, szinte ugyanabban az időpontban, vagyis augusztus 2. vasárnapján. Az eredetileg szombatra kalkulált programot az időjárási előrejelzés miatt tettük vasárnapra; aztán ahogyan közeledett a túra ideje, úgy a meteorológusok is egyre vészjóslóbbak lettek, sőt. Aztán eljött a vasárnap, és semmi gond nem volt. Sőt, a túra első felében kellemes hátszelünk volt, visszafelé meg elállt a szél.

Az idén Mohácsra mentünk autókkal, ott pakoltunk le, majd irány a komp, át Újmohácsra. Csak a kompos bácsik kettészakították csapatunkat, és nem várták meg a jegyvásárlás miatt lemaradt 5-6 főt, így csak fél órás várakozás után indult el együtt a csapat első állomására Hercegszántó faluba. Majd rövid technikai szünet után indultunk tovább a határra, ahol egy igen-igen morcos határőrt fogtunk ki. Nagyon rátarti volt szegényke. A szerb barátunk meg már kedves volt - nofene! Ezek a magyar hatósági emberek, ezek ám a valakik, legalább is ott Mohács környékén. De majd látjuk a végén!

Tehát Szerbiába érkezvén két kisebb falu után megérkeztünk Bezdánba. Ahol szétnéztünk egy picit, majd megcéloztuk a tavaly sajnos, rossz emlékként ránk maradt Pikec Csárda helyett, a nagyon szép csengésű és szép fekvésű, kulturált SEBESFOKI CSÁRDÁT. Kissé félénken kezdtük, de annál szebben zártuk ezt a két órás ebédszünetet, amelynek során kiváló halászlevet, és más ételeket fogyasztottunk, sőt még a halászléfőzés tudományába is beleláthattunk  a KIVÁLÓ SZAKÁCSMESTER BÚS ALBERT jó voltából.

Ebéd után folytattuk utunkat, és következett az 51. hadtest hídon való átkeléssel a Duna fölött: Horvátország – Vagyis Kiskőszeg, horvátul Batina. Ott fölmentünk a második világháborús emlékműhöz, amelyet abból az alkalomból emeltek, hogy itt nagyon komoly harcok folytak Baranya elfoglalásáért. Csodálatos kilátás nyílt a környékre: erdők-mezők, a Duna, lakott települések. Ezután egy ottani presszó teraszáról egy kávé elfogyasztása mellett tovább gyönyörködtünk a panorámában.

Majd jött az út veszélyes szakasza, vagyis lefelé a hegyről a lejtőn – itt nagyon kellett figyelni, mert volt, hogy én is fölgyorsultam 50 km/h-ra. A nagy riadtságot, amelyet mindenki probléma nélkül megúszott, 2. és egyben utolsó horvátországi település – Izsép - egy kellemes kocsmájában pihentük ki. Ide már csak 8-10 km volt az udvari (magyar – horvát közös) határátkelőhely, ahol viszont, nekünk bicikliseknek, nagyon kedves, nagyon udvarias, mosolygós határőrökkel – rendőrökkel találkoztunk mind a két oldal részéről. Csak dicséret illeti őket!!! Ezután irány vissza a 15 km-re lévő Mohácsra, ahová este 8 óra előtt értünk nem sokkal - remek hangulatban.

Képek megtekintéséhez kattincs a képre !

 

Forrás: Király Gábor